Már itt az elején leszögezhetjük azt, hogy ez a film kötelező alapmű a fajta, és a déli félteke eme csodás országának rajongói számára. Nemcsak azért mert a szeretett fajta egyik csodás példányával találkozhatunk a képsorokon, hanem azért is, mert betekintést nyújt a közelmúlt viszontagságokkal teli Argentínájába.

A dél-amerikai kontinens - ezen belül is Argentína - a kortárs latin irodalom fellegvára. Az elmúlt évtizedekben sokszor nyerte el latin kontinens szülötte a legrangosabbnak ítélt irodalmi díjat, ezért is feltételezhető, hogy társadalom különböző rétegei között feszülő mély szakadék ellenére - vagy talán az miatt - pezsgő szellemi élet folyik arrafelé.

Ennek ellenére az európai mozi néző csak elvétve találkozik említésre méltó dél-amerikai filmmel. A kortárs Dél-Amerikai filmgyártást a világsajtóban néhányan egyenesen Nuevo Cine Latino-Americano-ról, vagyis Latin-Amerikai Új Filmnek hívják. Az irányzatba tartozó filmesek tudatosan szakítottak a filmkészítés hagyományos módjaival, az utcán forgatnak amatőr színészekkel, elvetik a sztárkultuszt. Ezekben a filmekben a mindennapok kisemberei saját, megélt történeteikben mozognak. Ezek egyszerű, ám hiteles történetek, amelyben a nyomorúságot és a szegénységet úgy ábrázolják, ahogy van, szépítés nélkül, a maga valójában. A filmekben erős szociális érzékenységet, az igazság keresését érhetjük nyomon.

Juan Villegas, aki saját magát alakítja, egyszerű kisember, a végtelennek tetsző déli pampán él. Miután bezárt a benzinkút, ahol évekig dolgozott, Juan Villegas átmenetileg lányának és annak családjának lakásában húzza meg magát. Kilátástalan helyzetét csak bonyolítja, mennyire nehéz megélhetést biztosít számára a kézzel faragott markolatú kések engedély nélküli árusítása, hisz oly sokan próbálnak hasonló fekete munkákból eltengődni. Egy szerencsés véletlen folytán Juant összehozza a sors Lechiennel, a pompás argentin doggal - a gazda özvegye pedig egy szívességért cserébe a férfinak ajándékozza a gyönyörű állatot. Szerencsétlenségére, mikor Juan lánya felfedezi a kutyát a lakásban, mérgében mindkettőjüket kipenderíti. Leichen azonban nem érdemel ilyen kegyetlen bánásmódot, hisz nem egy mindennapi jószág: díjnyertes fajtatiszta eb, ezáltal pedig lehetséges kereseti forrás.

Juan és Leichen egyetlen esélye, hogy útra keljen és éljen az elébe kerülő lehetőségekkel. Alkalmi munkákat vállalnak biztonsági őrként, míg végül kikötnek Walter Donado kutyaszakértőnél, aki nem sokat teketóriázik: nekifog felkészíteni Leichent egy kutyakiállításra, sőt fedeztetni akarja az állatot, de a szégyellős négylábúnak nincs ínyére a közreműködés. Egy igazi egyéniség, aki nem állhatja, ha rá akarják kényszeríteni valamire, amihez a legkevésbé sem fűlik a foga, ráadásul átlát a képmutatókon még akkor is, ha kedves gazdája - aki láthatólag semmi hasznát sem veszi - többnyire naivan belesétál a csapdájukba. Juant átvitt értelemben, ismerjük. Ő az a csetlő-botló kisember, aki az élet útvesztőjében való bukdácsolása kísértetiesen hasonlít a mi bolyongásunkra, akinek sorsa annyira hasonlít a miénkhez, hogy sikeréből, de kudarcából is erőt tudunk meríteni. Ehhez pedig nem kell ámulnunk mindenféle digitális látványzuhatag szemfényvesztésén, nem kell drukkolnunk semmiféle emberfeletti képességű hősnek, hogy győzze le már azt a megveszekedett gonoszt, mikor tudva tudjuk, hogy úgyis legyőzi.

Ebben a történetben senki se számítson drámai sorsfordulókra, komolyan vett egzisztenciális problémákra. A szereplőket egyszerű és jól körülhatárolt apró célok mozgatják, és semmiféle tettnek nincs komolyabb következménye – minden buktató egyetlen célt szolgál, hogy még inkább lassítsa a cselekményt, és kellemes állandóságot teremtsen. Az egyhelyben járás itt még akkor is pozitív benyomást kelt a nézőben, ha a szituáció valójában szerencsétlen. Így fordulhat elő, hogy a filmet nézve egyre otthonosabban érezzük magunkat a reménytelenségben.

A történet igaz és emberi, ezáltal egyetemes. Egyszerűen jó film, mert lehet szeretni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.